Megújult weboldalaink Hűtés, fűtés szellőztetés, illetve szellőztető rendszerek témakörében a linkre kattintva érhetőek el.
Aktuális ajánlatainkért keresse hfsz.hu weboldalunkat!
A termékkínálat itt tekinthető meg
A hővisszanyerős szellőztető rendszer tervezése során a tervezésben érdekeltek (a tulajdonos, a felhasználó, az épületgépész szakember és az építész) legelső feladatainak egyike az építészeti és a használatból következő peremfeltételek összeállítása és a követelmények meghatározása. Ezek között is különösen fontos a hőszigetelés színvonala, a fűtési energiaszükséglet meghatározása, a lakás beosztása stb., de az olyan kérdések is, hogy pl. megváltoznak-e a jelenlegi alaprajzok a felújítás után? Lehetővé teszi-e a lakás(ok) zónáinak meglévő, ill. kiválasztott elrendezése a keresztáramú koncepció alkalmazását.
Hővisszanyerős szellőztető rendszer tervezésekor tartósan meg kell oldani, hogy a bejuttatott friss levegő a beszívás zónájától (p1. a nappalitól és hálószobáktól) egészen az elszívás zónájáig (fürdőszoba, vécé és konyha) végigáramoljon az épületen. A bejárati területeket, pl. a lépcsőházat és a közlekedőt, valamint a nyitott lakóterületeket (étkező, játszósarok) átáramlási zónaként használjuk.
Különös figyelmet érdemel a hővisszanyerős szellőztető rendszer hangszigetelése, hogy a szellőztető berendezésből és kívülről érkező, valamint a szobák között terjedő zajokat elfogadható mértékűre lehessen csökkenteni. Feltétlenül szükséges, hogy a hővisszanyerős szellőztető berendezés zaja ne haladja meg a felállítási helyiségben a 35 dB(A), a lakóhelyiségekben pedig a 25 dB(A) értéket. Megfelelő hangcsillapító elemek kiválasztásával ezeket a követelményeket gond nélkül teljesíteni lehet.
A tűzvédelem szempontjából szokványos lakóépületeknél (legfeljebb két emeletig) nincs szükség semmilyen különleges intézkedésre a hővisszanyerős szellőztető rendszer telepítése során. Németországban több mint kétemeletes épületeknél szellőztetési kérelmet kell benyújtani, amely a tűzvédelemre is kitér. Lakásszellőztető berendezéseknél karbantartást nem igénylő tűzcsappan- tyúkat kell beiktatni az elválasztó födémekbe és az egyes tűzvédelmi szakaszok közé.
A központi készülék felállítási helyéül régebben a leggyakrabban a padlást, a pincét vagy valamelyik határos mellékhelyiséget (tárolóhelyiséget) választották ki. Alapvetően az a kívánatos, hogy a hővisszanyerős szellőztető berendezés a fűtött burkon belül helyezkedjen el és a szükséges karbantartási időközökben jól hozzáférhető legyen.
A pince a hővisszanyeréssel dolgozó berendezéseknél akkor bizonyult előnyösnek, ha a külső levegő előmelegítésére talajhőt hasznosító hőcserélőt választottak. Egy hővisszanyeréssel és ellenáramú hőcserélővel ellátott készülék helyigénye kb. 1 x 1 x 0,3 m. Ezen felül négy légcsatornát (mindegyik oldalon kettőt) kell odavezetni a készülékhez. A légcsatornák összevezetése a padláson gyakran egyszerűbben megoldható, mint a pincében. Talajhőcserélővel működő berendezéseknél (ennek csak a kisenergiájú ház vagy passzívház követelményszintjének elérésekor van értelme) ajánlatos a földszinten vagy a pincében való telepítés, hogy a téli hideg levegőt ne kelljen az egész házon átvezetni. hővisszanyerős szellőztető berendezést érdemes valamilyen alárendelt (kamra, gépészeti helyiség), de fűtött helyiségben elhelyezni, mert így hőveszteség csökkenthető.
A levegőbeszívás helyiségei és az átáramlási zónák, valamint az átáramlási zónák és a levegőelszívás helyiségei között kellően nagy (és mindig nyitott) átáramlási nyílásokról kell gondoskodni. A beszívó és az átáramlási zóna között elegendő az ajtó alsó részén egy 1 cm széles rés, de más kialakítás (pl. levegőzőnyílásokkal ellátott ajtókávák vagy speciális átáramlónyílások) szintén elképzelhető. Ugyanígy az átáramlási és az elszívózóna között is ki kell alakítani a kellően nagy nyílásokat.
A levegő szűrésének az a célja, hogy minimálisra csökkentse a piszok és a rovarok az épületbe, ill. magába a hővisszanyerős szellőztető berendezésbe jutásának mértékét. A frisslevegő ágban elhelyezett szűrők a kívülről az épületbe kerülő levegőt tisztítják meg. Ide jó minőségű, a legfinomabb por szűrésére alkalmas (F7 vagy még jobb szűrőosztályba tartozó) szűrőt kell beépíteni, illetve ilyen szűrőfokozatú hővisszanyerős szellőztető berendezést érdemes vásárolni. Ha talajhőcserélőt alkalmazunk, a levegőt ne a növényzeten (pl. füvön) át szívjuk be, és a beszívónyílásra szintén szereljük fel igen finom (F8 osztályú) porszűrőt. A szűrő lehetőleg a beszívónyílás közelében legyen. Az elszívás oldalán a ventilátor és a hőcserélő védelmére szintén alkalmazni kell egy finom porszűrőt (itt elegendő a G4 osztály). A ventilátor védelmére az elszívóberendezésekbe is építsünk be szűrőt.
A légcsatorna hálózatot úgy alakítsuk ki, hogy a ventilátorok áramfogyasztását befolyásoló nyomásveszteségek kicsik maradjanak. Ennek az a feltétele, hogy a levegősebesség a csatornákban ne legyen több mint 3-4 m/s. Ez azt jelenti, hogy a csővezetékek keresztmetszetét tágasra kell méretezni.