Hőszivattyúk csoportosítása és üzemmódok

A hőhordozó, a hőt átadó közegek szerinti csoportosításban megkülönböztetik a hőforrásoldali (elöl) és a hőleadó-oldali (hátul) közegként üzemelő hőszivattyúkat:

- víz-víz hőszivattyúkat,

- víz-levegő hőszivattyúkat,

- levegő-víz hőszivattyúkat és

- levegő-levegő hőszivattyúkat.

Ezek a legáltalánosabb típusok. Gyakran feltüntetik víz helyett, hogy sóléről van szó, ha a fagyásveszély miatt ezt használják. Sokszor találkozni a ,talaj-víz" és a „talaj-levegő" hőszivattyú megnevezésekkel is, amikor a hőt a talajból vonják el, és a hőt a hőszi­vattyú víznek, ill. levegőnek adja át.

A hőszivattyúkat osztályozzák az üzemmód szerint is attól függően, hogy egye­dül képesek az egész fűtési feladatra, vagy csak az év egy részében tudják teljesen ki­használni őket. A gazdaságos nagyság és üzemeltetés tekintetében lényeges különbség van a két üzemmód között, hiszen a fűtési hőigény erősen függ a külső hőmérséklettől, és a nagyon hideg, méretezési hőmérséklet ritkán fordul elő egy évben. A kihasznált­ság mértéke tehát megváltoztatható a két rendszerrel.

Vannak önállóan működő (monovalens) hőszivattyú rendszerek, ami­kor a teljes hőellátás kizárólag a hőszivattyúra van bízva. Nagyon szélsőséges fűtési viszo­nyokhoz (északi országok, ahol - 30 és - 40 °C is uralkodik télen) viszont a gáz- vagy olajtüzelésű kazánnal - esetleg közvetlen villamos fűtés­sel - kiegészített (bivalens) megoldások lehetnek kedvezők. A kiegészített megoldásban is kétféle rendszert lehet megkülönböztetni. Az egyiknél csak a ráfűtést szolgálja a földgáz- vagy olajkazán a nagyon hideg időkben (ezt nevezik alternatív bivalens üzemmódnak is), a másiknál az egész hőszivattyú üzemét tudja adott esetben pótolni a kiegészítő fűtés. Ez utóbbi változat adódik gyak­ran akkor is, amikor utólag építenek be meglévő fűtőrendszerbe új hőszivattyút, és a meglévő rendszert kiegészítésként megtartják (gyakran korszerűsítve).

Tőlünk nem túl távoli, európai fűtőrendszerekben a méretezési külső levegő­hőmérséklet -15 °C vagy még hidegebb. Ilyen hideg azonban egy évben ritkán fordul elő. Például a németországi Münchenben a sokévi átlag alapján egy évben csak 8 órás gyakoriság adódik (nálunk is hasonló a helyzet).

A gyakorisági görbe (1. ábra) alapján például ilyen tengerszint feletti magasság­ban és földrajzi szélességen a 0 °C-nál hidegebb levegőre alig több mint két hónapon át lehet számítani.

1. ábra A külső levegő hőmérsékletének gyakorisági görbéje 

A 15 °C-os fűtési határhőmérséklet gyakorisága viszont sok ezer óra. Nálunk csak 12 °C-ig fűtenek, de azért érdemes ezt a német példát is megismerni. Magyarországon már a -15 °C átlagos napi külső levegő-hőmérséklet is nagyon ritka. Figyelembe lehet venni továbbá azt is, hogy az általános felmelegedés hatására várha­tóan ritkulnak a nagyon hideg telek. Magyarország földrajzi és éghajlati elhelyezkedése szerencsés abból a szempontból, hogy a mai modern levegő-víz hőszivattyúk az itthon jellemző, bár ritkán előforduló, nagy hidegekben (-15; -20°C) is megfelelő hőmennyiséget tudnak szolgáltatni a házak, lakóépületek, irodák hőellátására.



Árajánlat kérés:

tel.: 0036-20-362-8452

e-mail: drkassaimiklos@klima-pest.hu

Dr. Kassai Miklós PhD.

okl. gépészmérnök

Épületgépész tervező

(Kamarai szám: GT 13-14036)

Energetikai Tanúsító

 (Kamarai szám: 13-50642)